HDCase

Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
Nem a függöny, nem a szél.
A lebbenés.

Nos, ez van most.

Amikor a '80-as években apu hazahozta az elsô c-64-est egy rakat kazettával, telis-tele játékokkal, még csak arra használtam a masinát, hogy a Wizard of Wor-ban leverjem öcsémet. Aztán egy idô után kiváncsi lettem hogy mi az a BASIC amibe folyton bele-beleütköztem, igyhát vettem egy könyvet, amiben -az elméleti rész mellett- volt egy csomó kész forrás is. Eleinte elég volt az is, hogy fogtam magam és egyszeruen kimásoltam a könyvôl ezeket a forráskódokat, csak hogy lássam mi történik ha elinditom ezeket a kis programokat. Emlékszem volt egy olyan is, hogy telefonkönyv, nagyon hosszú volt, napokon át gépeltem rendületlenül - annak ellenére, hogy igazi érteleme nem volt, hiszen nem saját program volt, csak másolás. Nem adtam fel, pedig tizenegynéhány évesen nem is volt kis kihívás még ez sem, korántsem tudtam még gépelni, csak lassan egy ujjal pötyögni.

Aztán mikor végeztem, természetesen a rengeteg elírás miatt egyáltalán nem mûködött a program, szóval mérgemben talán még azt a könyvet is kidobtam, nem is "programoztam" többet, ha jól emlékszem.. :) (persze igen, de ez most a történet szempontjából mellékszál)

De az elsô akkor is az volt, hogy

10 PRINT "Hello World!"

Hát így..

Ezt csak azért mondtam el, mert a blog-olással is így vagyok, nagyon hosszú ideje internetezek, a web forradalmát a székemben hátradölve élveztem, de blogot sosem irtam - ha csak a személyes és napi szintû levelezést (tulajdonképp naplóírást) nem hívjuk valamiféle kezdetleges blognak. Most kipróbálom.

Nem ígérek semmit!